Provokáció egy zsinagógában!!! :-)
Aszongya’ a Népszava 2009. 04. 30.-n (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=290226):
„Nem sokan vagyunk, akiket a templomban a szószék előtt vert meg az anyja. Az én édesanyám megtette ezt, sokáig haragudtam rá, hogy szégyenbe hozott. (Csak gratulálni tudok Szigeti Piroska édesanyjának viselkedéséhez! Bravo!)
Felnőttként azonban átértékeltem azt a verést és megállapítottam, hogy a pofonok megosztottak: a fele az enyém, a másik fele pedig Perjéti tisztelendő úré!
Harmadikos kisdiák voltam amikor hétfőn mindig úgy kezdődött el a hét, hogy a tanár megkérdezte: "Ki volt tegnap templomban!". Aki pedig nem volt, tarthatta a tenyérét.... Még most is érzem a nádpálca égető erejét. (Krisztus korai követőit oroszlánok elé lökték, de nem panaszkodtak, mert tudták „aki elveszíti életét megtalálja azt…”!Krisztus hívei a nádpálca suhogását is vállalták!Sőt, még sokkal többet is! És most nem részletezném Árpád-házi Szent Margit aszkézisát!)
Egy ilyen hétfőt akartam akkor elkerülni, amikor vasárnap reggel elszöktem otthonról, és a nővérem lyukas tornacipőjében elmentem a három kilométerre lévő templomba. (Három kilométer sok? A csíksomlyói zarándokok, köztük sok gyermek, ennek a sokszorosát hajlandóak talpalni, hogy Jézusnak kedvére tegyenek, hogy megszenteljék az Úr napját!)
Tatabányán ilyenek voltak a távolságok, aki gyalogosan akart eljutni a Mésztelepről a Hatos aknáig, mert ott volt a templom, az végig járt egy kis "El Caminot"... (Ez a zarándok út, Szent Jakab szerint önmagunk legyőzése). Ezzel próbálkoztam én is. Hát, nem győztem le önmagam a januári kemény télben, úgy fáztam a kiskabátomban, és a nővérem tornacipőjében, hogy fogvacogva imádkoztam a többiekkel: "...Uram, irgalmazz nekem!..." De ott ültem az első sorban, akármilyen "uram" láthatott engem.
S akkor jött az édesanyám. Kirángatott a padból és szó nélkül lekevert egy két pofont. (Igazán liberális eszközökkel nevelte Önt, az édes, jó anyja! Hát a gyermekek jogai? Büszke lehet az édesanyjára!) A szent beszéd kicsit szünetelt, amíg az anyám megdörzsölte, és a leheletével melengette a lábam fejét. Aztán a saját kendőjével betakart és dicsértessék: úgy csapta be utánunk a templom ajtaját, hogy az felért egy mennydörgéssel. (Ez igen! Íme, így viselkedik egy igazi anya! Ugye ezt a „bátor tettet" nem merte megtenni a pártszékházban is? Ugye nem? Hm, gondoltam!)
Mostanában gyakran eszembe jut ez a történet, főleg amikor olvasom, hogy a Fidesz a kereszténydemokratákra bízná az oktatás. Merthogy csak ők tudják megakadályozni a diákság további erkölcsi hanyatlását. (Hát talán hadd próbálják már ők is! Ha már a Népszava kenyéradó pártja, teljes csődöt mondott a liberális iskolareformjával! Az Ön édesanyjának viselkedése inkább tükrözte, hogy merre tart az a társadalom, aki az egyházat háttérbe szorítja az oktatás terén!) Első lépésként visszaállítanák az alsó tagozatosok bukását, mert a tanulóknak, és szüleiknek tudniuk kell, hogy a "normaszegésnek következményei is vannak."(Bár a Szent Korona Őrzőinek Szövetsége 100%-ban pártsemleges, ezt a tételt mi is támogatjuk! Rendnek kell lenni! Azért az mégsem mehet, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, hyperpigmentált bőrszerkezetű, kiskorú O. Jancsika úgy menjen 5. osztályba, hogy nem tud írni olvasni!) Semjén Zsolt is egyetértett azzal, hogy esetleg a fiatalok szellemi épségét elősegítő erkölcs- és hittan órát bevezetnék. (Talán hittan órán több értelmes dolgot hall majd, mint azt a liberális baromságot, hogy „1-2-es szülő”, illetve azt, hogy „kislányok kisautózzanak, a kisfiúk meg babázzanak”!) Ahova aztán Semjén Zsoltot is beírathatnánk, mert megérne egy két erkölcs-órát, hogy ne az legyen az életcélja, hogy a felebarátját "leamortizálja". (Azért fura, hogy egy olyan újság jegyzeteiben írnak az erkölcsösségről, akik teljes mellszélességgel állnak ki, a közerkölcsöket messze túllépő, melegfelvonulások ügye mellett! Köszönjük, de ha valakitől, hát pont nem a Népszavától fogunk erkölcsi tanácsokat kérni!)
Mindjárt padtársat is ajánlok az erkölcs-órára: Repcsik Gyulát az újpalotai káplánt, aki úgy rendelkezett, hogy a szocialista képviselő, Hetyei László nem áldozhat az nem régen felszentelt újpalotai templomban. Hetyei László a misén sorba állt, - úgy ahogy ezt évek óta tette - de most, egyedüliként nem kapott szent ostyát az áldozáshoz. (Amint az már régóta köztudott, a nevezett bolsi hazudott az atyának. Alább az eredeti cikk alatt lévő hozzászólások egyike:” Megszokott "baloldali antiklerikális" uszítás ez a cikk, vaskos hazugsággal...
Ugyanis ez történt: (a választásokra törleszkedni próbáló) Hetyei László, szocialista képviselőjelölttől megkérdezte a plébános, hogy gyónt-e, ami, ugye, az áldoztatás előfeltétele. Mire Hetyei azt válaszolta, hogy igen. A pap visszakérdezett, hogy más templomban? Hetyei a pap szemébe nézve azt mondta, hogy nem, ebben a templomban. Erre tagadta meg a plebános az áldoztatást, mivel kijelentette, hogy Hetyei hazudik, ui. a templomban csak ő gyóntat és nála nem gyónt. Az esetre tanúk vannak és az egyházmegye püspöke vizsgálat után lezárta az ügyet.
A klasszikus tanulság, Szanyi Tibor esetéhez hasonlóan: Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra igazolva.” A hozzászólás korrekt és érthető! Jól érezhető tehát, a ballib sajtó utolsó rángatózása! Az gusztustalan rángatózás, amelyet a tények elkenésével habosít a cikk írója! De ezt már megszoktuk Önöktől! Az a bizonyos jól értesült újságíró típus, aki ilyenkor már nem is annyira tűnik jólinformáltnak, vagy csak a történet egy bizonyos pontjáig kényelmes neki elmesélni a történetet! Mindenesetre mindent lehetőséget megragad, hogy a valódi, abszolút konzervatív értékeket- amelyeket MÉG MINDIG az egyház képvisel a leginkább- befeketítse!)
Az újpalotai templom Boldog Salkaházi Sára nevét viseli. A mártír nővér a szociális szeretet apostola, napestig sorolhatnánk a jótéteményeit, többek között a nyilas uralom alatt - katolikus létére - közel száz magyarországi zsidót életét mentett meg. Káplán úr! („Kedves” Piroska! Ha ön valóban járt templomba -amint azt fentebb állítja- és oda is figyelt arra, amit az Evangéliumokból felolvastak, akkor pontosan tudná azt, hogy a szentmise keretein belül, a pap személye átalakul. Mégpedig a krisztusi tanítás közvetítőjévé. Ha pedig így van, akkor hadd ajánljam figyelmébe János 20/22- 23.: „Vegyetek Szent Lelket: Kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak: a kikéit megtartjátok, megtartatnak.”
Tehát, ha elfogadjuk azt, hogy a papság, a R.Kat. egyház tanítása alapján az apostolok munkáját folytatja, akkor ugyan adassék már nekik az a jog, hogy Krisztus szavai alapján eldönthesse azt, hogy kinek szolgáltatja ki Krisztus testét!)
Ilyen névadó zászlaja alatt százszoros szégyen "a normaszegés!" (Az igazi „normaszegés” az, ahogyan a kommunista provokálni próbálta az egyházat, a káplán személyén keresztül!)
Szigeti Piroska szigetip@nepszava.hu / „
Akkor én is elmondok egy fiktív történetet, ami egy igazán toleráns, demokratikus országban (pl.: Magyarországon) bármikor előfordulhat!
Egy szép napon úgy döntöttem, hogy bemegyek egy zsinagógába körülnézni. Mit ad Jahve? (Akarom mondani: Mit ad Isten?) Ezt a látogatást én pont „jom kippurra” (vagy hogy a francba írják?) időzítettem. Bementem az imaházba, férfi létemre fedetlen fővel. Odabent éppen valami szertartás folyt. Az emberek megrökönyödve néztek rám, majd fenyegetően álltak körbe. A férfiak egyre agresszívebben gesztikuláltak. Én a rabbi felé indultam, aki összevonta szemöldökét és rám parancsolt, hogy azonnal tegyek vmit a fejemre, és hagyjam el a zsinagógát. Ekkor én közöltem, hogy csupán a Tórát szeretném nézegetni, igazán nem fogok zavarni. Csak adják oda és én csendben nézegetem majd, egy félreeső sarokban. Teljesen felháborodtak. Kisvártatva kiért a rendőrség is, majd kivezettek a törvény őrei az egyházi létesítményből. A rendőrségen faggattak, vallattak, hogy „ki küldött oda, miért mentem, mi a véleményem az antiszemitizmusról” stb., stb.
A rendőrségről végül kiengedtek, de már a lépcsőn megállított a liberális sajtó, aki újabb kérésekkel bombázott. Én ott, a lépcsőn állva elmondtam, hogy eszem ágában sem volt rosszat tenni. Különben sem ismerem a zsidó vallás szabályait, szokásait(Ahogyan ezt Hetyei László is nyilatkozta az után, hogy újpalotán nem áldoztatta meg a helyi káplán!). Nem is értem miért vegzálnak engem. Másnap természetesen mivel jelent meg vmi „NÉPFASZA” nevű szenny-napilap? Hát azzal a szalagcímmel, hogy „VALLÁSI PROVOKÁCIÓ, A BAKONYFARHÁTI ZSINAGÓGÁBAN!” Alcím: Egy szélsőjobboldali, rasszista szervezet egyik tagja provokálni ment a vidéki zsinagógába, akit végül a rendőrök vezettek ki!
A fentebb leírt történet ugyan 100%-ig fiktív, viszont igazán kínos benne az, hogy ez teljesen elképzelhető a mai Magyarországon! Hát itt tarunk ma, 2010. 04. 30.-án!
